TEGNAP ÉS MA

Tegnap hűs eső szitált s a térdelő
          bokorból bíborban bútt elő
          és lassan vonult a réten át
          két fölpattant ajku szerető;
és ma bősz ágyuk, tapadó kerekekkel,
          gőzölgő katonák jöttek reggel,
          homlokukat rohamsisak ótta,
          erős illatok szálltak utánuk,
          férfisorsunk nehéz lobogója.
(Jaj szőke gyerekkor, de messzire szálltál!
ó, hóhaju vénség, téged sem érlek el!
a költő bokáig csúszós vérben áll már
s minden énekében utolsót énekel.)

1936